Nagyszülői örökség, avagy a Mátraszentistváni Sípark – „Aprócska Ausztria” története
– Ausztriában megszokott színvonalú sípálya a Mátrában, a Kétkerék Vendégház közelében
A mai napig sokan nekem szegezik a kérdést:
Síelni? Magyarországon? Na ne vicceljek már! Havat sem láttak évek óta!
Pedig a Mátraszentistváni Síparkban, 16 éves története során, több-százezer magyar síelt már. Mondhatni: felnőtt egy nemzedék, aki ezeken, a sokak által lebecsült lejtőkön kezdett el síelni és, akár, versenyezni is. De honnan jött az ötlet? Hogyan mert valaki ekkorát álmodni?
Magyarországon a síelés több, mint 100 éves múltra tekint vissza
1892-ben született az első feljegyzés arról, hogy Chernel István Kőszegen először „lábszánykózott”. Nem sokkal ezután már versenyt is rendeztek a Normafánál. Az 1900-as évek elején elsősorban a Tátrában rendezték a Magyar Sí Bajnokságokat, majd az első világháburú és az elcsatolások után, az új határokon belül kellett terepeket felfedezni, sípályákat létrehozni.
A Mátrában, Mátraházán és Galyatetőn, a harmincas években jöttek létre az első sípályák. Ekkor már hazai és nemzetközi versenyeket is rendeztek itt.
Érdekesség, hogy ebben az időszakban országszerte már 50 síklub működött, az amatőr síelők száma 100 000 fő körül mozgott! Az 50-es években, Kékes északi lejtőjénél épült az első mátrai sífelvonó. A 70-es években a lesiklás az egyik legnagyobb létszámú tömegsport lett. Ez a széleskörű kedveltség a mai napig érződik: 2016-ban 550 000 (!) fő mondta magáról, hogy síel.
A Felső-Mátrában, Galyatetőn kívül, működött még a 90-es évek végéig több kisebb sípálya: Mátraszentlászlón, Mátraszentimrén, Bagolyirtáson és Mátraszentistvánon. Ezek közül ma már csak a mátraszentlászlói „sarudi” pálya felvonója üzemképes, feltéve, hogy van elég természetes hó. (Az elmúlt 20 év havazási adatairól itt írtunk.)
A fentiek azt bizonyítják, hogy a síelésre a szocializmus alatt is volt igény, de a 90-es években a gazdagabb társadalmi rétegek és az értelmiség által felkapottá váló külföldi síutak miatt az akkori magyar pályák színvonala már nem volt kielégítő.
Ezt felismerve, 2002-ben következett be a fordulat a Mátraszentistvánban működő sípálya történetében
A külföldi viszonyokat és a Felső-Mátra adottságait is jól ismerő, itteni gyökerekkel rendelkező hajdúszoboszlói, örökké újító vállalkozó, Kőrösi Imre, fantáziát látott a mátraszentistváni sípályában. A célja az volt, hogy megmentse a további pusztulástól és az ausztriai tapasztalatok alapján a síturizmussal fellendítse a környéket. Nem titkolták, hogy kicsiben az Ausztriában megszokott színvonalat szeretnék nyújtani a Mátraszentistvánban síelők számára. Kezdetektől a mottójuk: „Aprócska Ausztria a Mátrában.”
A munkálatokat a Három falu temploma alatt található Sztepán-rét bozótjainak kiirtásával, a talaj kőmentesítésével, egyengetésével kezdték. A tulajdonos az ausztriai tapasztalatai alapján tudta, hogy a síelhető hossz bővítése és modernizáció nélkül, nem lehet vonzóvá tenni és rentábilisan működtetni egy sípályát. Ezért az első időszakban a meglévő két sípályát még kettővel egészítették ki. A hóbiztosság szintén alapvető fontosságú. Ehhez először a hegygerincen építették meg a 8000 m3 víz tárolására alkalmas víztározót, majd 1,8 km hosszan mélyesztettek a földbe csöveket, hogy onnan, csatlakozási pontokon keresztül, vízzel lássák el a hóágyúkat.
Magyarországon először, a Síparkban használtak hóágyút mesterséges hó előállítására.
A hóágyúk száma és változatai azóta is folyamatosan nőnek: 2020-ben már 20 db hóágyú és 4 db puffer víztározó gondoskodott a Sípark hóbiztosságáról. A hóágyúzásnak és a kedvező időjárásnak köszönhetően, pl. a 2012/2013-as síszezonban a Sípark 106 napig volt nyitva, de nem ritka a 90 nap körüli szezon sem.
Nehéz lenne részletesen felsorolni, hogy az elmúlt 20 évben milyen és mekkora fejlesztések zajlottak a Síparkban. Mégis a legfontosabbakat kiemelem:
- 2017-ben átadták Magyarország legmodernebb felvonóját, a négyüléses Doppelmayr Panorámaliftet; így már 8 db sílift üzemel
- 10 változatos, összesen 4 km hosszú sípályán lehet síelni, melyből 3 piros, 6 kék és 1 fekete
- Zárt síoktató park melyhez köteles és tányéros felvonó is tartozik. Síiskola és síóvoda üzemel, hogy minél több gyerek tudja minél korábban elsajátítani, magyar oktatóktól, a sízés alapjait.
- Osztrák SkiData beléptető rendszer kiépítése
- 2008-ban átadták az osztrák színvonalú és hangulatú, 40 cm-es szibériai rönkfából készült Hóhatár Hüttét, melyet 2010-ben kibővítettek. Ezen kívül, egy Körbár is gondoskodik a síelők frissítéséről.
- Korszerű pályavilágítás, mely lehetővé teszi az esti sízést
- Sí- és snowboard kölcsönző, melynek kínálatát minden évben frissítik
- FIS minősítésű versenypálya
- ratrakok, hóágyúk, víztárolók
A Sípark célcsoportja elsősorban a gyerekekkel érkező családok és a kezdő síelők,
de számos sí- és snowboard versenyt is rendeznek itt.
Sok Vendégünk kérdezi: Miért kérnek egy napijegyért ekkora összeget (2020/2021-es szezonban a felnőtt napijegy: 7500 Ft) Talán a fentiek is már megmagyarázzák, de a következőkről sem szabad elfeledkezni: Az évközben zajló folyamatos technikai fejlesztéseken kívül, melyeket általában külsős szakemberek végeznek, néhány állandó alkalmazott is van. A sípályák esetében, nem csak Ausztriában, Magyarországon is a beruházás mértéke óriási, üzemeltetése, rendkívül rizikós, leginkább a mezőgazdasághoz hasonlítható. Néha emberfeletti munka kell ahhoz, hogy egy rosszabb szezonban is síelhető pályákat tudjanak biztosítani az ide látogatóknak. De, a sok hó is tud gondot okozni: a Felső-Mátrában szerencsére mostanában már ritkán, de 2010 környékén a nagy havazások áramkimaradásokat eredményeztek. (Arról nem is beszélve, hogy sokan havazás esetén nem mernek elindulni.)
Kőrösi Imre, a sípálya alapítója, egy, a sielok.hu oldalon megjelent interjúban nagyon érdekesen vázolja, milyen teendői vannak egy sípálya tulajdonosának – ideális esetben december 20 – március 15. között minden nap. Mindennek az alapja az időjárás, ami meghatározza az üzemelő liftek és az üzemeltetők számát, az étterembe rendelt áru és személyzet nagyságát stb.
A rengeteg befektetett munka és anyagi erőforrás
eredménye egy hangulatos, színvonalas, sokak által kedvelt és látogatott sípálya lett, ahol friss levegőn, gyönyörű környezetben lehet sportolni, időt tölteni.
De ami hasonlóan fontos:
a beruházással, az „Aprócska Ausztria” megvalósításával, új turisztikai vonzerőt adtak a Felső-Mátrának. Munkahelyeket teremtettek, újra kedveltté tették a környéket nem csak a síelők körében. Nőtt a mátrai szállások száma, színvonala és kihasználtsága azáltal, hogy négy évszakban találnak az ide látogatók programlehetőséget. Megállt a népesség elvándorlása és új lakók, fiatal családok (köztük mi is) települtek be.
Kijelenthetjük, hogy a mátrai szállások, vendéglátóhelyek és a falu, nem lehetünk elég hálásak a Síparknak, azaz Kőrösi Imrének és családjának. Reméljük, hogy a lendület nem törik meg és a hosszú távú fejlesztési tervek is kivitelezésre kerülnek.
Most, hogy a koronavírus világjárvány miatt Ausztria és más nyugat-európai síterepek nem jöhetnek szóba, élvezzük a telet, havat és a síelést Mátraszentistvánban, a Síparkban.
